...most hogy szólna az, hogy "funk dobolási stílusok"...?

Megpróbálom összeszedni a fontos funk dobosokat és stílusjegyeiket. Persze ez nem azt jelenti, hogy ennyi funk dobos van, slussz, hanem azt, hogy az ő stílusuk, az ösztönös vagy tudatos technikájuk mély nyomot hagyott bennem és ennek segítségével talán közelebb kerülhetek ahhoz, hogy dögösen szóljon végre a dob. Lássuk...


John "Jabo" Starks és Clyde Stubblefield

Természetesen James Brown dobosaival kell kezdeni. A kőkemény egyek képviselői. A korabeli James Brown videók láttán az ember ledöbben, hogy a két egyidőben alkalmazott dobos milliméter pontosan együtt mozog dinamikában, groove-ban és lüktetésben. Dobolási stílusok abszolut meghatározó a funk, a soul, az R&B és a hip-hop zenére - például a hip-hop-ban legtöbbet alkalmazott dobpattern, a "Funky Drummer" is az ő kezük nyomán született.
A két dobos tökéletesen kiegészítette egymást (ezért is volt jó ötlet egyszerre játszaniuk), hiszen míg Starks asszimetrikus verőfogással és fektetett sarokkal játszott, addig Stubblefield szimmetrikusan fogta a verőt, kávásan ütötte a pergőt, a lábdobon pedig emelt sarokkal játszott.


Stílusjegyek

Nagyon nyugodt, relaxált, igazi afro dobolás ez, tökéletesen ismétlődő groove-okkal. Starks-ot hallgatva, szinte látni, hogy a lábdobot szigorúan fektetett sarokkal használja, az asszimetrikus verőfogás pedig szintén a halk de nagyon kemény dobolást segíti elő. Mint minden tisztességes funk dobosnál lassú számoknál a triolás érzet jelenik meg, emellett a statikus, ismétlődő lábcinhasználat jellemző, sok hangsúlytalan, elnyelt hanggal a pergőn.

Hogy kell így?

Lábdob fektetett sarokkal, így kisebb hangerővel szólal meg. A pergőn a hangsúlyos és hangsúlytalan hangok dinamikai különbségét minél jobban szét kell feszíteni (ez kb. annyit jelent, hogy az erős és az elnyelt hangok között minél nagyobb hangerőkülönbség legyen). A hangsúlyos hangok a pergőn kávásak.


Bernard "Pretty" Purdie

Rémisztően sok zenész által alkalmazott session dobos. Hiperlaza, ugyanakkor rendkívül precíz dobos, ami a játékán is hallatszik. Érdemes Grant Green, Lou Donaldson, Aretha Franklin vagy Rusty Briant 70-es évekbeli soul-jazz lemezeit újra és újra meghallgatni, hiszen a klasszikus Purdie-style innen leshető el.


Stílusjegyek

Purdie úgy dobol, mintha egyszerűen csak engedné a kezeit játszani és azok maguktól hoznák ezeket a borzasztó feszes groove-okat, a hangzásban viszont sokkal inkább jazz, mint Jabo. Nevéhez fűződik a half-time shuffle, amit Purdie-shuffle-nek is hívnak (a half-time shuffle-ról bővebben), amit azóta számtalan helyen, például a Toto együttes Rosanna c. számában is használtak. A figura egy utánozhatatlan legenda.

Hogy kell így?

Fektetett sarok és relaxált játék. A nagy érzékenységű fémpergőn finom díszítésekkel játszik (ezeket egyszerűen csak "visszapattanásnak" hívja), kevés lengő, vagy egyéb cintányérhasználattal, viszont intenzív lábcinnel. A jazz-es hangzás miatt inkább ujjból kell indítani az ütést. A neten található videók alapján az öreg énekli is amit dobol... Ezt is ki lehet próbálni.


Jamal Thomas

Maceo Parker jelenlegi dobosa, jobbkezes szerkón de balkezesen játszik (tehát a lábcint ballal hozza - ennek megvan az a nagy előnye, hogy leütéseknél nem zavarják egymást a kezei, bármilyen magasról indíthatja az ütést). Koncerteken nagyon figyel a többi zenészre, a feszített, swinges, triolás ma már jellemzően "mésziós" hangzáshoz elengedhetetlen.


Stílusjegyek

Szintén visszafogott, relaxált de kicsit keményebb és nyilván újabb hangzású mint Jab'o. Jellemző az egyre hozott egyszerre két beütő cin minden második ütemnél. A lábcin használata intenzív, sűrű és hangos, a pergőn alig játszik elnyelt hangokat, leütései nem kávásak. Inkább emelt sarokkal lábdobol.

Hogy kell?

Kevés díszítés (tehát hangsúlytalan hang) a pergőn ugyanakkor sok díszítés és változatos játék a lábcinen, feszített lüktetés, lábdob emelt sarokkal, az egyen beütő. A pergőn a leütés nem kávás.


?uestlove

A kötőtűvel díszített afro frizkós figura, a The Roots dobosa. Nagyon sok helyen dobol még a mai R&B, hip-hop szcénában (D'Angelo, Erykah Badu, Femi Kuti, Guru stb). A cucca minimális, sokszor csak egy lábdob, egy pergő, egy lábcin és egy beütő. Saját elmondása alapján, úgy dobol mint egy dobgép, amit a Roots albumok, vagy Erykah Badu élő lemeze hallatán mindenki alá is ír.


Stílusjegyek

Nagyon szigorúan veszi a groove fogalmát, ami azt jelenti, hogy a dobolásában sehol nincs egy fölösleges pergőhang, egy alig hallható, de oda nem illő cintányér - saját magát gépként kezeli, de ez nem azt jelenti, hogy ne ismerné a különböző funk dob stílusokat (erre ékes bizonyíték ez a videó). Metronóm pontosságú és nagyon ötletes groove-okat játszik.

Hogy kell így?

?estlove-tól leginkább a hip-hop dobolás mentális oldalát lehet eltanulni: ti. azt, hogy hogyan fogja fel a dobos a szerepét. Ha nem róla szól a dolog, akkor tényleg csak annyit hozzon amennyit feltétlenül kell. A gyakorlati megvalósítása ennek elég egyszerű technikát viszont annál nagyobb összpontosítást és ritmusérzéket igényel.


David Garibaldi

David Garibaldinak minden groove-ja annyira tökéletes, hogy nekem már hiányzik belőle a rákenroll... Ugyanakkor gyakorlás szempontjából nincs célravezetőbb forrás mint a Tower Of Power, hiszen az itt alkalmazott, matematikusokat is elgondolkodtató bonyolultságú, de mégis groovy dobhoz hihetetlen precizitás kell. Garibaldit és a T.O.P-t hallgatva az jut az eszembe, hogy ilyen, amikor a funk-ot kottából játsszák...


Stílusjegyek

Precízség, kidolgozottság és tökéletesség minden áron. Emelt sarok, kemény rock lábdob-hangzás, puhább pergőhangzással (leginkább pikkolót használ) és alig hallható, de pregnáns cintányérokkal.

Hogy kell így?

Rettentő sok gyakorlással, kottaolvasással és szigorú groove ismétlésekkel.


Lesz még: Ziggy Modeliste (The Meters), Alan Evans (Soulive)

(A cikk a ritmus.blog.hu-n is megvan, gondotam illik ide is...)