Whitefield Brothers (West Balkan) - 2010. február 20., 21:00
A München-Berlin tengelyen mozgó, de Európában és Amerikában is népszerű Whitefield Brothers szombat este játszott a megnyitás küszöbén álló West Balkanban. Az eredetileg Poets of Rhythm-nek meghirdetett buli egy nagyon komoly etióp jazz koncert lett végül, ami inkább való a Zeneakadémiára mintsem egy füstös kocsmába.
A Poets of Rhythm két ismertebb albumán, a funk időben és térben két teljesen különböző aspektusát mutatja be a. A 'What Goes 'Round' nagyjából olyan mintha előkerült volna az "archívumból" egy rég elsüllyedt JB's album, tele tipikus funk jegyekkel: jópofa, vidám bekiabálás és ének, három-négy fúvós, visszafogott feszes dob, gritty gitár, egyszerű, ismétlődő grúvok. Ugyanakkor a másik LP (Discern/Define) már egy sokkal érdekesebb és mélyebb afrikai jazz anyag. Így aztán a szombat este az ősfunktól az afro-beat-ig bármi lehetett. Az eredmény: James Brown is dead.
A Whitefield Brothers a Poets of Rhythm egy sideprojektje, ahogy ők fogalmaznak "ha a Poets of Rhythm a mama, akkor a Whitefield Brothers a legidősebb fiú". A felállás: 3 fúvó, dob, gitár, billentyű, autentikus hangszerekkel (százéves oldskool dob, hohner billentyű, ropogós bartion, rengeteg kolomp, clave, kütyü), a zene pedig tömény etióp jazz. Bár a Weissenfeldt testvérek nem először járnak hazánkban, komolyabb keresletet még nemigen teremtettek az ugaron, így aztán beugró helyett is a szervezők kalapozták körbe a helyszínt a közepesnél kisebb sikerrel. De ha fizetni nem is, élvezni hajlandó volt a közönség, a zene ugyanis általános őrületet okozott a teremben. Összetett, afro témák, lüktető, hosszú ismétlések, páratlan ritmusok, egyszerre megható és kemény, keserű és bonyolult. És nagyon, nagyon menő, laza, nem erőltetett, folyó zene, semmi mellébeszélés. Persze "ott van a Deutschland a fejekbe", de itt nagyjából véget is ér az eredet - a fülre hagyatkozva, a színpadon mindenki afrikai. A bonyolult témájú, lassú tempós lebegős darabok után volt pár pörgősebb, feszesebb, a zenekar saját rendszerében már majdnem sláger-szám. Többször az egész banda kolompot meg tikfát fogott és perceken keresztül csak perka és dob szólt. Basszusfetisisztáknak minden bizonnyal feltűnt, hogy a billentyűs hammondozás, wah-wah wurlitzerezés és kolompolás mellett, végig brutálisan pontosan hozta a mélyeket a háromemeletes billentyűkombó legfelső szintjén lévő analóg célhangszeren. Mindemellett persze a komplett banda olyan közhelymentesen játszott, hogy azt tanítani kéne. Azért látszik az a 15 év funk múlt, nekünk meg az az 50 év lemaradás.
„Ez nem tánczene, így aztán főleg olyan helyeken játszunk, ahol ülve hallgat minket a közönség” – erősített rá gyanúnkra Jan Weissenfeldt, a zenekar gitárosa, aki elárulta azt is: a WB koncert egy hosszabb Közép-európai túra egyik állomása. A nem létező hazai funk életet jól ismerő Dj Kanada Káosz kérdésünkre elmondta, egy ilyen koncertet itthon piaci alapon kihozni aligha lehet, általában lelkes szponzorokon keresztül jön ki nullára a dolog.
A szar az volt, hogy a VI. kerületi csendrendelet miatt kb. 50 perc után, tízkor lehúzták a rolót, a jó viszont az, hogy a vasárnap készült Káosz interjút és ízelítő koncertet le lehet tölteni a tilos.hu-ról (innen: 1, 2, 3, 4).
