Whitefield Brothers (West Balkan) - 2010. február 20., 21:00

A München-Berlin tengelyen mozgó, de Európában és Amerikában is népszerű Whitefield Brothers szombat este játszott a megnyitás küszöbén álló West Balkanban. Az eredetileg Poets of Rhythm-nek meghirdetett buli egy nagyon komoly etióp jazz koncert lett végül, ami inkább való a Zeneakadémiára mintsem egy füstös kocsmába.

A Poets of Rhythm két ismertebb albumán, a funk időben és térben két teljesen különböző aspektusát mutatja be a. A 'What Goes 'Round' nagyjából olyan mintha előkerült volna az "archívumból" egy rég elsüllyedt JB's album, tele tipikus funk jegyekkel: jópofa, vidám bekiabálás és ének, három-négy fúvós, visszafogott feszes dob, gritty gitár, egyszerű, ismétlődő grúvok. Ugyanakkor a másik LP (Discern/Define) már egy sokkal érdekesebb és mélyebb afrikai jazz anyag. Így aztán a szombat este az ősfunktól az afro-beat-ig bármi lehetett. Az eredmény: James Brown is dead.

A Whitefield Brothers a Poets of Rhythm egy sideprojektje, ahogy ők fogalmaznak "ha a Poets of Rhythm a mama, akkor a Whitefield Brothers a legidősebb fiú". A felállás: 3 fúvó, dob, gitár, billentyű, autentikus hangszerekkel (százéves oldskool dob, hohner billentyű, ropogós bartion, rengeteg kolomp, clave, kütyü), a zene pedig tömény etióp jazz. Bár a Weissenfeldt testvérek nem először járnak hazánkban, komolyabb keresletet még nemigen teremtettek az ugaron, így aztán beugró helyett is a szervezők kalapozták körbe a helyszínt a közepesnél kisebb sikerrel. De ha fizetni nem is, élvezni hajlandó volt a közönség, a zene ugyanis általános őrületet okozott a teremben. Összetett, afro témák, lüktető, hosszú ismétlések, páratlan ritmusok, egyszerre megható és kemény, keserű és bonyolult. És nagyon, nagyon menő, laza, nem erőltetett, folyó zene, semmi mellébeszélés. Persze "ott van a Deutschland a fejekbe", de itt nagyjából véget is ér az eredet - a fülre hagyatkozva, a színpadon mindenki afrikai. A bonyolult témájú, lassú tempós lebegős darabok után volt pár pörgősebb, feszesebb, a zenekar saját rendszerében már majdnem sláger-szám. Többször az egész banda kolompot meg tikfát fogott és perceken keresztül csak perka és dob szólt. Basszusfetisisztáknak minden bizonnyal feltűnt, hogy a billentyűs hammondozás, wah-wah wurlitzerezés és kolompolás mellett, végig brutálisan pontosan hozta a mélyeket a háromemeletes billentyűkombó legfelső szintjén lévő analóg célhangszeren. Mindemellett persze a komplett banda olyan közhelymentesen játszott, hogy azt tanítani kéne. Azért látszik az a 15 év funk múlt, nekünk meg az az 50 év lemaradás.

„Ez nem tánczene, így aztán főleg olyan helyeken játszunk, ahol ülve hallgat minket a közönség” – erősített rá gyanúnkra Jan Weissenfeldt, a zenekar gitárosa, aki elárulta azt is: a WB koncert egy hosszabb Közép-európai túra egyik állomása. A nem létező hazai funk életet jól ismerő Dj Kanada Káosz kérdésünkre elmondta, egy ilyen koncertet itthon piaci alapon kihozni aligha lehet, általában lelkes szponzorokon keresztül jön ki nullára a dolog.

A szar az volt, hogy a VI. kerületi csendrendelet miatt kb. 50 perc után, tízkor lehúzták a rolót, a jó viszont az, hogy a vasárnap készült Káosz interjút és ízelítő koncertet le lehet tölteni a tilos.hu-ról (innen: 1, 2, 3, 4).

A soproni és a West Balkáni koncertjük után, hétfőn este triplázik a Whitefield Brothers a Tűzraktérben. Az etióp jazz különleges, magával ragadó hangulatát és a lebegős funkot vegyítő német zenekar West Balkáni bemelegítője után állítólag pörgősebb szettel készül, úgyhogy alap minden funk rajongónak. Haverzenekar a The Qualtions lesz. Aki nem volt ott a WB-ben, annak kötelező, és persze annak is, aki ott volt. Jelmez kell.

Kik: Poets of Rhythm
Hol: West Balkán
Mikor: február 20. este 8
Beugró: becsületkassza alapon

Nagyjából minden funkrajongónak kötelező a német Poets of Rhythm koncertje (igen, ők nem angolok a kiírással ellentétben), akik a JB's funk-ot, a bűnüldözést és az afro beat-tet kellemes arányban elegyítik, sok bekiabálással rezessel, hammonddal, perkával. Ehune egy szám (mintha csak a JB's-t hallanám):

...most hogy szólna az, hogy "funk dobolási stílusok"...?

Megpróbálom összeszedni a fontos funk dobosokat és stílusjegyeiket. Persze ez nem azt jelenti, hogy ennyi funk dobos van, slussz, hanem azt, hogy az ő stílusuk, az ösztönös vagy tudatos technikájuk mély nyomot hagyott bennem és ennek segítségével talán közelebb kerülhetek ahhoz, hogy dögösen szóljon végre a dob. Lássuk...


John "Jabo" Starks és Clyde Stubblefield

Természetesen James Brown dobosaival kell kezdeni. A kőkemény egyek képviselői. A korabeli James Brown videók láttán az ember ledöbben, hogy a két egyidőben alkalmazott dobos milliméter pontosan együtt mozog dinamikában, groove-ban és lüktetésben. Dobolási stílusok abszolut meghatározó a funk, a soul, az R&B és a hip-hop zenére - például a hip-hop-ban legtöbbet alkalmazott dobpattern, a "Funky Drummer" is az ő kezük nyomán született.
A két dobos tökéletesen kiegészítette egymást (ezért is volt jó ötlet egyszerre játszaniuk), hiszen míg Starks asszimetrikus verőfogással és fektetett sarokkal játszott, addig Stubblefield szimmetrikusan fogta a verőt, kávásan ütötte a pergőt, a lábdobon pedig emelt sarokkal játszott.


Stílusjegyek

Nagyon nyugodt, relaxált, igazi afro dobolás ez, tökéletesen ismétlődő groove-okkal. Starks-ot hallgatva, szinte látni, hogy a lábdobot szigorúan fektetett sarokkal használja, az asszimetrikus verőfogás pedig szintén a halk de nagyon kemény dobolást segíti elő. Mint minden tisztességes funk dobosnál lassú számoknál a triolás érzet jelenik meg, emellett a statikus, ismétlődő lábcinhasználat jellemző, sok hangsúlytalan, elnyelt hanggal a pergőn.

Hogy kell így?

Lábdob fektetett sarokkal, így kisebb hangerővel szólal meg. A pergőn a hangsúlyos és hangsúlytalan hangok dinamikai különbségét minél jobban szét kell feszíteni (ez kb. annyit jelent, hogy az erős és az elnyelt hangok között minél nagyobb hangerőkülönbség legyen). A hangsúlyos hangok a pergőn kávásak.


Bernard "Pretty" Purdie

Rémisztően sok zenész által alkalmazott session dobos. Hiperlaza, ugyanakkor rendkívül precíz dobos, ami a játékán is hallatszik. Érdemes Grant Green, Lou Donaldson, Aretha Franklin vagy Rusty Briant 70-es évekbeli soul-jazz lemezeit újra és újra meghallgatni, hiszen a klasszikus Purdie-style innen leshető el.


Stílusjegyek

Purdie úgy dobol, mintha egyszerűen csak engedné a kezeit játszani és azok maguktól hoznák ezeket a borzasztó feszes groove-okat, a hangzásban viszont sokkal inkább jazz, mint Jabo. Nevéhez fűződik a half-time shuffle, amit Purdie-shuffle-nek is hívnak (a half-time shuffle-ról bővebben), amit azóta számtalan helyen, például a Toto együttes Rosanna c. számában is használtak. A figura egy utánozhatatlan legenda.

Hogy kell így?

Fektetett sarok és relaxált játék. A nagy érzékenységű fémpergőn finom díszítésekkel játszik (ezeket egyszerűen csak "visszapattanásnak" hívja), kevés lengő, vagy egyéb cintányérhasználattal, viszont intenzív lábcinnel. A jazz-es hangzás miatt inkább ujjból kell indítani az ütést. A neten található videók alapján az öreg énekli is amit dobol... Ezt is ki lehet próbálni.


Jamal Thomas

Maceo Parker jelenlegi dobosa, jobbkezes szerkón de balkezesen játszik (tehát a lábcint ballal hozza - ennek megvan az a nagy előnye, hogy leütéseknél nem zavarják egymást a kezei, bármilyen magasról indíthatja az ütést). Koncerteken nagyon figyel a többi zenészre, a feszített, swinges, triolás ma már jellemzően "mésziós" hangzáshoz elengedhetetlen.


Stílusjegyek

Szintén visszafogott, relaxált de kicsit keményebb és nyilván újabb hangzású mint Jab'o. Jellemző az egyre hozott egyszerre két beütő cin minden második ütemnél. A lábcin használata intenzív, sűrű és hangos, a pergőn alig játszik elnyelt hangokat, leütései nem kávásak. Inkább emelt sarokkal lábdobol.

Hogy kell?

Kevés díszítés (tehát hangsúlytalan hang) a pergőn ugyanakkor sok díszítés és változatos játék a lábcinen, feszített lüktetés, lábdob emelt sarokkal, az egyen beütő. A pergőn a leütés nem kávás.


?uestlove

A kötőtűvel díszített afro frizkós figura, a The Roots dobosa. Nagyon sok helyen dobol még a mai R&B, hip-hop szcénában (D'Angelo, Erykah Badu, Femi Kuti, Guru stb). A cucca minimális, sokszor csak egy lábdob, egy pergő, egy lábcin és egy beütő. Saját elmondása alapján, úgy dobol mint egy dobgép, amit a Roots albumok, vagy Erykah Badu élő lemeze hallatán mindenki alá is ír.


Stílusjegyek

Nagyon szigorúan veszi a groove fogalmát, ami azt jelenti, hogy a dobolásában sehol nincs egy fölösleges pergőhang, egy alig hallható, de oda nem illő cintányér - saját magát gépként kezeli, de ez nem azt jelenti, hogy ne ismerné a különböző funk dob stílusokat (erre ékes bizonyíték ez a videó). Metronóm pontosságú és nagyon ötletes groove-okat játszik.

Hogy kell így?

?estlove-tól leginkább a hip-hop dobolás mentális oldalát lehet eltanulni: ti. azt, hogy hogyan fogja fel a dobos a szerepét. Ha nem róla szól a dolog, akkor tényleg csak annyit hozzon amennyit feltétlenül kell. A gyakorlati megvalósítása ennek elég egyszerű technikát viszont annál nagyobb összpontosítást és ritmusérzéket igényel.


David Garibaldi

David Garibaldinak minden groove-ja annyira tökéletes, hogy nekem már hiányzik belőle a rákenroll... Ugyanakkor gyakorlás szempontjából nincs célravezetőbb forrás mint a Tower Of Power, hiszen az itt alkalmazott, matematikusokat is elgondolkodtató bonyolultságú, de mégis groovy dobhoz hihetetlen precizitás kell. Garibaldit és a T.O.P-t hallgatva az jut az eszembe, hogy ilyen, amikor a funk-ot kottából játsszák...


Stílusjegyek

Precízség, kidolgozottság és tökéletesség minden áron. Emelt sarok, kemény rock lábdob-hangzás, puhább pergőhangzással (leginkább pikkolót használ) és alig hallható, de pregnáns cintányérokkal.

Hogy kell így?

Rettentő sok gyakorlással, kottaolvasással és szigorú groove ismétlésekkel.


Lesz még: Ziggy Modeliste (The Meters), Alan Evans (Soulive)

(A cikk a ritmus.blog.hu-n is megvan, gondotam illik ide is...)

Először Rudolf Péter jutott eszembe. Aztán a 15 évesen alapított "She's My Brother" nevű, szigorúan heteroszexuális zenekarom hangosítása. Aztán figyeltem, jót röhögtem a kivetítőn és sokszor nem hallottam és nem értettem, hogy mi történik a DJ keze alatt. Tegnap ugyanis leugrottunk a Balatonhoz, hogy a porral kevert mariskafüstben megnézzük az experimental-punk-hiphop nagyágyúit, a Beastie Boys-t.

Vannak figurák akik nem öregszenek. Itt van például Rudolf Péter, aki - meglátjátok - még nagyfater korában is feltörekvőben lévő, huszas éveiben járó hollywood-i színészeket fog szinkronizálni. Egyszerűen megállt félúton és kész. A Beastie Boys dettó: az átlag 41 éves (!) zenekar olyan intenzitással ugrál, üvölt, zúz és pogózik a színpadon mintha most kaptak volna négyest a matekérettségin. Ehhez persze illik a vörös

Mike-D, MCA és Ad Rock 1979-es (!) alakulásuk óta folyamatosan kísérletező zenéjükkel masszív hidat emeltek a punk és a hip-hop között, aminek pillérei a szigorúan 5-ös akkordokat felhasználó punk-zúzda, a Twin Peaks hangulatú nagybőgő, dob/perka, gitár és hammond alapú groove-olás vagy a sorvégeken kontrázó (3MC's & 1DJ) oldskool rap, műbajusszal oldskool képi és hanghatásokkal, és eltűntnek hitt bakelitről lenyúlt pattern-ekkel. Ezekből kaptunk is rendesen, sokszor kapkodtam is a fülem, nem értettem igazán, hogy mi történik. Az egyik pillanatban három faszi öltönyben 20 másodperces számokat zúz, aztán egyszer csak nagybőgőn szól valami nagyon schmoove dolog, majd öt perccel később egy DJ félpercenként váltogatja a különböző groove-okat amire megintcsak ugyanaz a három faszi mutáló hangon üvölt. Mi van!?

Lehet, hogy szar helyen álltam, de a hangosítás egy túlvezérelt csöves Sokol rádióra hasonlított leginkább. A hammond mindent elnyomott, a tamokra elfelejtették felrakni a mikrofonokat, a bakelit szétvágta a fejünket - egyszóval élvezhetetlen rettenet. De mindezért kárpótolt a látvány és az, hogy bár a hangzás és a hangszeres tudás nem feltétlenül erről árulkodik, de világsztárokat láthatunk. A kivetítőn váltogatták egymást a hihetetlen oldskool C64 animációk, színek, tömény pixelgrafika és blue box.

Vánvördlájkhándrid: aki nem akar, vagy nem tud felnőni, az vegyen példát a Beastie Boys-ról. Ezek a csávók tudják, hogy hogy kell...