Először Rudolf Péter jutott eszembe. Aztán a 15 évesen alapított "She's My Brother" nevű, szigorúan heteroszexuális zenekarom hangosítása. Aztán figyeltem, jót röhögtem a kivetítőn és sokszor nem hallottam és nem értettem, hogy mi történik a DJ keze alatt. Tegnap ugyanis leugrottunk a Balatonhoz, hogy a porral kevert mariskafüstben megnézzük az experimental-punk-hiphop nagyágyúit, a Beastie Boys-t.

Vannak figurák akik nem öregszenek. Itt van például Rudolf Péter, aki - meglátjátok - még nagyfater korában is feltörekvőben lévő, huszas éveiben járó hollywood-i színészeket fog szinkronizálni. Egyszerűen megállt félúton és kész. A Beastie Boys dettó: az átlag 41 éves (!) zenekar olyan intenzitással ugrál, üvölt, zúz és pogózik a színpadon mintha most kaptak volna négyest a matekérettségin. Ehhez persze illik a vörös

Mike-D, MCA és Ad Rock 1979-es (!) alakulásuk óta folyamatosan kísérletező zenéjükkel masszív hidat emeltek a punk és a hip-hop között, aminek pillérei a szigorúan 5-ös akkordokat felhasználó punk-zúzda, a Twin Peaks hangulatú nagybőgő, dob/perka, gitár és hammond alapú groove-olás vagy a sorvégeken kontrázó (3MC's & 1DJ) oldskool rap, műbajusszal oldskool képi és hanghatásokkal, és eltűntnek hitt bakelitről lenyúlt pattern-ekkel. Ezekből kaptunk is rendesen, sokszor kapkodtam is a fülem, nem értettem igazán, hogy mi történik. Az egyik pillanatban három faszi öltönyben 20 másodperces számokat zúz, aztán egyszer csak nagybőgőn szól valami nagyon schmoove dolog, majd öt perccel később egy DJ félpercenként váltogatja a különböző groove-okat amire megintcsak ugyanaz a három faszi mutáló hangon üvölt. Mi van!?

Lehet, hogy szar helyen álltam, de a hangosítás egy túlvezérelt csöves Sokol rádióra hasonlított leginkább. A hammond mindent elnyomott, a tamokra elfelejtették felrakni a mikrofonokat, a bakelit szétvágta a fejünket - egyszóval élvezhetetlen rettenet. De mindezért kárpótolt a látvány és az, hogy bár a hangzás és a hangszeres tudás nem feltétlenül erről árulkodik, de világsztárokat láthatunk. A kivetítőn váltogatták egymást a hihetetlen oldskool C64 animációk, színek, tömény pixelgrafika és blue box.

Vánvördlájkhándrid: aki nem akar, vagy nem tud felnőni, az vegyen példát a Beastie Boys-ról. Ezek a csávók tudják, hogy hogy kell...