Ha a funkot le kéne fordítani talán így lehetne: "első ütem (első hang)". A funkban ugyanis (váratlan fordulat) a dob a leggyakrabban az első negyedet hangsúlyozza, a többi hangszer pedig az alap akkordot az első negyedre hozza. A funk előfutára, a 60-as évek soul zenéje. Ehhez viszonyítva, a funk sokkal összetettebb ritmusokat használ, ugyanakkor a számok struktúrája általában egyszerűbb. Gyakran egy funk szám csak egy vagy két riffből áll csúcspontja pedig az, amikor az egyik riff átmegy a másikba. A funk alapötlete,  hogy annyira heves legyen a groove amennyire csak lehetséges.

Azt mondják, hogy a funk szó a skunk és a fun keverékéből adódik, ami nyilvánvalóan azt a szagot eredményezi amit az ember az egyik legkedveltebb tevékenysége közben érez.

A funk egyik legkiemelkedőbb jellegzetessége a basszusmenet. A soul zene előtt a basszusgitár általában a háttérben volt, szükség volt rá, hogy valami hozza a mélyeket. Később viszont zenészek, mint pl. a legendás Motown basszeros, James Jamerson, előtérbe helyezték a basszust, a funk pedig erre az alapra épült: a dallamos basszusmenet a középpontja szokott lenni a számoknak. Legfontosabb funk-bőgősök: George Porter Jr., Bootsy Collins, Loius Johnson és Larry Graham a Sly & The Family Stone-ból. Larry Graham az ősfunk idők első számú basszerosa volt, ő az akit a slap technika feltalálójaként emlegetnek - ez a technika, hangzás később a funk egyik  fő jellegzetessége lett.

A funk szólistái gyakran komoly jazz ismerettel rendelkeznek. Fred Wesley és Maceo Parker a műfaj legjelentősebb zenészei, mindketten dolgoztak együtt James Brown-nal és George Clinton-nal.

Sok zenész a bebop és a modern jazz struktúrájának növekvő bonyolultságára reagált a funk-kal. A modern jazz a 60-as években egyre komplikáltabb lett, előfordult, hogy négy akkordváltás volt egy ütemen belül, ezért eszement gyorsan kellett a hangnemekben és a skálákban mozogni. A funk válaszként erre a jazz-ben előforduló akkordokat használja, de elhagyja a sűrű akkordváltásokat, ezzel statikus, egy-akkordos vampeket gyárt, kevés dallammozgással, de összetett és drive-os (húzó) ritmikus érzettel (a vamp itt nem a szám hangszeres bevezetőjét, hanem egy folyamatosan ismétlődő egy-két ütemes dallamot jelent). A 70-es években a jazzre visszahatott a funk, Miles Davis-szel a jazz fúziós "mozgalom" alapítójával és korai zongoristájával Herbie Hancock-kal kezdve.