HTML

A funk nem fánki

Gambola és Zuckerstern egoista észosztásként is felfogható hadjárata a funk és a gagyifánki szétválasztásáért...

Funk alapok #1

2007.03.15 / Gambola

Ha a funkot le kéne fordítani talán így lehetne: "első ütem (első hang)". A funkban ugyanis (váratlan fordulat) a dob a leggyakrabban az első negyedet hangsúlyozza, a többi hangszer pedig az alap akkordot az első negyedre hozza. A funk előfutára, a 60-as évek soul zenéje. Ehhez viszonyítva, a funk sokkal összetettebb ritmusokat használ, ugyanakkor a számok struktúrája általában egyszerűbb. Gyakran egy funk szám csak egy vagy két riffből áll csúcspontja pedig az, amikor az egyik riff átmegy a másikba. A funk alapötlete,  hogy annyira heves legyen a groove amennyire csak lehetséges.

Azt mondják, hogy a funk szó a skunk és a fun keverékéből adódik, ami nyilvánvalóan azt a szagot eredményezi amit az ember az egyik legkedveltebb tevékenysége közben érez.

A funk egyik legkiemelkedőbb jellegzetessége a basszusmenet. A soul zene előtt a basszusgitár általában a háttérben volt, szükség volt rá, hogy valami hozza a mélyeket. Később viszont zenészek, mint pl. a legendás Motown basszeros, James Jamerson, előtérbe helyezték a basszust, a funk pedig erre az alapra épült: a dallamos basszusmenet a középpontja szokott lenni a számoknak. Legfontosabb funk-bőgősök: George Porter Jr., Bootsy Collins, Loius Johnson és Larry Graham a Sly & The Family Stone-ból. Larry Graham az ősfunk idők első számú basszerosa volt, ő az akit a slap technika feltalálójaként emlegetnek - ez a technika, hangzás később a funk egyik  fő jellegzetessége lett.

A funk szólistái gyakran komoly jazz ismerettel rendelkeznek. Fred Wesley és Maceo Parker a műfaj legjelentősebb zenészei, mindketten dolgoztak együtt James Brown-nal és George Clinton-nal.

Sok zenész a bebop és a modern jazz struktúrájának növekvő bonyolultságára reagált a funk-kal. A modern jazz a 60-as években egyre komplikáltabb lett, előfordult, hogy négy akkordváltás volt egy ütemen belül, ezért eszement gyorsan kellett a hangnemekben és a skálákban mozogni. A funk válaszként erre a jazz-ben előforduló akkordokat használja, de elhagyja a sűrű akkordváltásokat, ezzel statikus, egy-akkordos vampeket gyárt, kevés dallammozgással, de összetett és drive-os (húzó) ritmikus érzettel (a vamp itt nem a szám hangszeres bevezetőjét, hanem egy folyamatosan ismétlődő egy-két ütemes dallamot jelent). A 70-es években a jazzre visszahatott a funk, Miles Davis-szel a jazz fúziós "mozgalom" alapítójával és korai zongoristájával Herbie Hancock-kal kezdve.

A funkban a gitáros jellemzően perkusszív stílusban játszik, mintha a gitár egy kiegészítő ütőshangszer lenne, gyakran wah pedállal. A "ghost", vagy tompított hangokat gyakran használja, éppen a perkusszív játék hangsúlyozására.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://funk.blog.hu/api/trackback/id/tr7446828

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gunfight · http://topcomment.blog.hu 2011.07.27. 15:47:55

kössz az infót! több olvasót érdemelne.
süti beállítások módosítása